Vajon tényleg azt építed, amit a lelked mélyén szeretnél, vagy a társadalmi elvárásokat pipálod ki? Eszközcélok, végcélok és belső motiváció egy személyes felismerés nyomán.
Hányszor mondtad már magadnak: „Ha ezt a projektet befejezem... ha meglesz a vizsga... ha elérem azt a bevételt... akkor végre fellélegezhetek”? Mindannyian hajlamosak vagyunk egy láthatatlan forgatókönyv szerint élni, amelyet a társadalom és a megszokás írt meg számunkra. Ez a téma különösen közel áll hozzám, mert én is nagyon sokáig tévúton voltam ezzel kapcsolatban. Az egész életemre hatással volt, amikor megértettem a célok valódi természetét – a Soluna Platform létezése is végső soron ennek a felismerésnek köszönhető.
Ebben a cikkben azt a mélyebb pszichológiai és spirituális dinamikát járjuk körbe, ami a célkitűzéseink és a valódi, belső hajtóerőink mögött húzódik. A végén talán te is meg tudod magadnak válaszolni a kérdést: Vajon tényleg azt építem, amit a lelkem mélyén szeretnék, vagy csak a társadalmi elvárásokat pipálom ki?
Mi a különbség az eszközcél és a végcél között?
Az eszközcél egy másik, fontosabb cél elérését szolgálja; a végcél azt fejezi ki, amit önmagáért szeretnénk megélni. Vishen Lakhiani önismereti keretében az élmények, a növekedés és a hozzájárulás köré rendezhetjük ezeket a vágyakat.
Vishen Lakhiani, a Mindvalley alapítója arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalomból átvett szabályok – ő ezeket brules-nak, azaz bullshit rules-nak hívja – könnyen meghatározhatják, mit tekintünk sikernek, és milyen célokat kezdünk követni.
Lakhiani önismereti módszerében a céljaink két nagy csoportra oszthatók:
Eszközcélok (Means Goals): Ezek lehetnek a társadalomból átvett „mérföldkövek”. A mögöttük meghúzódó feltétel: „Ezt csinálom, AZÉRT, HOGY...”. Lediplomázom, azért, hogy jó állásom legyen. Keményen dolgozom, azért, hogy sok pénzem legyen. Pénzt keresek, azért, hogy végre elköltözhessek. Az eszközcélok valójában csak tranzitállomások, mégis az egész életünket a hajszolásukra tesszük fel.
Végcélok (End Goals): Ebben a szemléletben a végcél a tiszta vágy. Nem egy tárgy vagy egy státusz, hanem az, amit a lelkünk mélyén valójában keresünk. Egy végcélnál már nem feltétlenül van szükség az „azért, hogy” kifejezésre. Lakhiani három nagy kategóriába sorolja ezeket:
Élmények: milyen érzéseket, kapcsolódásokat akarok átélni?
Növekedés: milyen emberré akarok válni?
Hozzájárulás: mit adok vissza a világnak?
A tanulság: Ha a végcélunkat (például a választás szabadságát) tesszük a fókuszba, rájövünk, hogy ahhoz ezerféle út vezet. Könnyebben találhatunk másik utat, ha egy eszközcél (egy vizsga vagy egy üzleti negyedév) nem úgy sikerül, mert a végcélunk, a belső „iránytűnk” változatlan marad.
Az önismeret fejlesztésének első lépései abban is segíthetnek, hogy megkülönböztesd a saját vágyaidat a kívülről átvett elvárásoktól.
Miért várjuk a céljainktól, hogy végre jól érezzük magunkat?
Érdemes megkérdeznünk magunktól, milyen érzést remélünk egy tárgytól vagy az elért státusztól. Sokszor ezt keressük a cél mögött: szabadságot, biztonságot, kapcsolódást vagy elismerést.
Erről a dinamikáról Joseph Nguyen is zseniálisan ír a Ne higgy el mindent, amit gondolsz című könyvében. Ezt a könyvet a Soluna Könyvklubban is olvastuk; a Nguyen: Ne higgy el mindent, amit gondolsz című könyvajánlót és elemzést a Soluna Magazinban is elérheted.
Nguyen rámutat a teremtés két minőségére:
A feltételes teremtés (A mókuskerék): Amikor azért építünk valamit, hogy pénzt, elismerést vagy biztonságot nyerjünk belőle, az alkotás folyamatát puszta eszközzé silányítjuk. Ez hiányállapotból való teremtés („azért csinálom, mert nincs meg, és akarom”). Ez tartós feszültséggel járhat, hiszen a boldogság (a vágyott érzés) a jövőbe van száműzve. Amikor pedig elérjük a célt, az elégedettség olykor rövid ideig tart, és már keressük is a következő mérföldkövet.
A feltétel nélküli teremtés (A bőség): Ebben a szemléletben maga az alkotás is örömet ad. Nem valami másért hozunk létre dolgokat, hanem magáért az alkotás öröméért. Amikor a jelenben, belső indíttatásból életre kelted a víziódat, már az alkotás során megtapasztalhatod azokat a pozitív érzéseket (szabadság, kiteljesedés), amiket máskor csak az út végén remélünk megkapni.
Hogyan kapcsolódik az alkotás öröméhez a flow-állapot?
Nguyen gondolata – miszerint a feltétel nélküli teremtésre a „nem-gondolkodás” tiszta állapotában vagyunk képesek – eszembe juttatja Csíkszentmihályi Mihály világhírű flow-elméletét.
A flow az az állapot, amikor teljesen elmerülünk abban, amit éppen csinálunk. Megváltozhat az időérzékünk, és a külvilág aggodalmai („mit szól majd a társadalom”, „mennyi pénzt kapok ezért”) háttérbe szorulhatnak.
Számomra ez összecseng az alkotás örömével: maga a cselekvés is jutalom lehet, akkor is, ha közben külső eredménye is van.
Amikor flow-ban vagy, elmélyülsz abban, amit éppen csinálsz. Benne vagy a jelenben, és kevésbé köti le a figyelmedet, hogy mások mit gondolnak az eredményről. Ez az élmény számomra megmutatja, milyen sokat adhat már az alkotás folyamata is.
Hogyan találhatsz vissza a belső motivációdhoz?
Belső motivációról akkor beszélünk, amikor magáért a tevékenységért cselekszünk, mert érdekesnek vagy örömtelinek találjuk. Az is sajátunknak érzett motiváció lehet, ha valami nem minden pillanatában élvezetes, de összhangban van az értékeinkkel. Erről Ryan és Deci motivációelmélete is ír.
Nagyon sokszor kérdeznek engem a motivációról, arról, hogyan lehet fenntartani a tüzet a mindennapokban. A válaszom szorosan összefügg a feltétel nélküli teremtéssel: ha az ember olyan dolgot csinál, aminek úgy érzi, valódi értelme van, akkor könnyebben talál vissza a motivációjához a nehezebb időszakokban is.
A társadalom folyamatosan külső jutalmakkal (eszközcélokkal) próbál motiválni minket, de érdemes megismernünk azt is, ami belülről mozgat minket. Ahhoz, hogy igazán motiváltnak érezd magad, meg kell találnod azt a belső magot – azt az alkotást vagy hozzájárulást –, ami puszta létezésével cselekvésre késztet. Ha rátalálsz erre, a motiváció természetesebb hajtóerővé válhat. Ettől még lesznek fáradtabb napok és kevésbé izgalmas feladatok is.
A saját céljaid tisztázásához az is segíthet, ha időnként félreteszed a kívülről érkező ingereket. A digitális detoxról szóló cikkünk ehhez, a fenntartható rutinokról szóló anyag pedig a mindennapi folytatáshoz ad támpontokat.
Mit változtathat meg, ha tisztázod, mire vágysz valójában?
Könnyen belecsúszunk abba, hogy eszközcélokat kergetve próbálunk megvásárolni olyan belső állapotokat, amelyeket már a jelenben, az alkotás és az elmélyülés során is megtapasztalhatunk.
A megoldás nem az, hogy ne legyenek céljaink. A megoldás az, hogy tisztázzuk a valódi végcéljainkat (milyen érzéseket, milyen növekedést akarunk), és az odavezető úton megengedjük magunknak, hogy magáért az alkotásért alkossunk.
Hogyan segíthet a Soluna megtalálni a saját iránytűdet?
Készen állsz megtalálni a saját iránytűdet? Kereszti Zsófi A Három Legfontosabb Kérdés című Soluna-kurzusa ebben kísér végig, és elérhető a Soluna Kör & Move All-in tagságban. Segít, hogy megfogalmazd, milyen élményekre vágysz, miben szeretnél fejlődni, és mivel szeretnél hozzájárulni mások életéhez. A 23 perces kurzushoz elég egy nyugodt fél órát szánnod magadra.
