II. János Pál pápa története, a megbocsátás pszichológiája és egy önreflexiós gyakorlat arról, hogyan változhat a sérelmeinkhez való viszonyunk.
Ha békében vagy a világgal és a körülötted lévő emberekkel, az sokat adhat a belső harmóniádhoz.
Megbocsátani nem könnyű. Elengedni helyzeteket, sérelmeket, amikor úgy érezzük, igazságtalanság ért minket – talán az egyik legnehezebb dolog.
De ha nem tesszük meg, a harag lassan elkezdi újrarendezni körülöttünk a világot.
A megbocsátás számomra a szabadságról is szól. Arról, hogy nem akarod tovább cipelni azt, ami nem a te terhed.
Több a jófejségnél, és a felejtéstől vagy a kibéküléstől is különbözik. Annak a belátásáról szól, hogy nem viheted tovább más hibájának a súlyát. Ahogyan a sajátodét sem.
Mit jelent a megbocsátás a pszichológiában?
A megbocsátás olyan belső folyamat, amelyben enyhülhet a sérelmet okozó emberhez kapcsolódó tartós neheztelés és bosszúvágy. Ettől a történtek megítélése és a szükséges határok megmaradhatnak; a bizalom helyreállítása külön folyamat.
Egy olyan történetet hoztam, ami túlmutat az emberi igazságérzet határain. II. János Pál pápa meglátogatta azt az embert, aki meg akarta ölni, és később arról beszélt, hogy emberként és testvérként találkoztak. Számomra ebben mutatkozik meg a történet ereje: hogyan lehet a sérelem mellett a továbblépésnek is helyet adni.
Hogyan bocsátott meg II. János Pál pápa a merénylőjének?
1981. május 13-án II. János Pál pápa a Szent Péter téren tartott általános audiencián, nyitott járművében haladt végig a tömegen, amikor több lövés dördült. A merénylő, Mehmet Ali Ağca közvetlen közelről rálőtt a pápára.
A pápa súlyosan megsérült. Állapota életveszélyes volt, de többórás műtéttel megmentették az életét.
A támadót a helyszínen elfogták, és később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Olaszországban.
Miközben a pápa még kórházi ágyán feküdt, már akkor a megbocsátásról beszélt. A Vatikán kronológiája szerint 1981. május 17-én nyilvánosan kijelentette: őszintén megbocsátott annak, aki rálőtt.
Hogyan függ össze a megbocsátás a lelki és testi jólléttel?
A megbocsátás nem csupán erkölcsi kérdés vagy spirituális gyakorlat. Kutatások a lelki jólléttel és egyes testi reakciókkal való kapcsolatát is vizsgálják.
Egy 61, krónikus derékfájdalommal élő emberrel végzett vizsgálatban a megbocsátás magasabb szintje kevesebb fájdalommal, haraggal és lelki megterheléssel járt együtt. Ez összefüggés volt, önmagában nem bizonyít gyógyhatást.
Egy másik, 43 résztvevős pilotvizsgálatban nyolchetes szerető kedvesség meditációs programot hasonlítottak össze a szokásos ellátással krónikus derékfájdalomban. A meditációs csoportban javult a fájdalom és a lelki megterhelés szintje. A szerető kedvesség meditációja kapcsolódhat az együttérzéshez, de nem azonos a megbocsátás gyakorlásával.
A vérnyomással való kapcsolatot vizsgáló tanulmányban a megbocsátás egyes mutatói alacsonyabb vérnyomással és kedvezőbb stressz utáni regenerációval függtek össze. Ebből nem következik, hogy a megbocsátás önmagában kezeli a szív- és érrendszeri betegségeket.
Xue Zheng és munkatársai a megbocsátás testi megélését is vizsgálták. A 2015-ös kísérletekben a megbocsátást felidéző résztvevők magasabbra ugrottak, illetve egy másik kísérletben kisebbnek ítéltek egy emelkedőt, mint azok, akik neheztelést idéztek fel. A szerzők ezt a belső teher enyhülésének élményével hozták összefüggésbe. A laboratóriumi eredmény nem jelent igazolt, tartós fizikai teljesítménynövekedést.
A megbocsátás – úgy tűnik – abban is szerepet kaphat, hogyan éljük meg a ránk nehezedő terheket.
És ha azt gondolnánk, hogy a megbocsátás mindig a másikon múlik: egy 2021-es tanulmány azt vizsgálta, hogyan segítheti a bocsánatkérés a megbocsátást. Az eredmények szerint részben azzal, hogy megerősíti a kapcsolat értékét. A bocsánatkérés hatása kisebb volt, ha a kapcsolatot eleve értékesnek tartották a résztvevők. Ez azonban nem jelent elvárást arra, hogy egy közeli ember bántását elnézzük.
Mit jelenthet békében lenni önmagunkkal és másokkal?
Két évvel később, 1983. december 27-én II. János Pál pápa személyesen is találkozott Mehmet Ali Ağcával a római Rebibbia börtönben. A találkozás – amelyet fényképek is megörökítettek – bejárta a világot. A pápa és támadója négyszemközt beszélgettek.
A beszélgetés pontos tartalma soha nem került teljes egészében nyilvánosságra, de a pápa aznap elmondta: ismét megerősítette megbocsátását, és emberként, testvérként szólt Ağcához.
A találkozó szimbolikus ereje óriási volt – a világ előtt vált példává a megbocsátás és a kiengesztelődés lehetősége.
Később a pápa közbenjárt Ağca szabadon bocsátásáért is. A Szentszék közleménye szerint a pápa támogatta a jogszerű kegyelem lehetőségét; erre 2000-ben került sor.
A történet inspiráló példa, de a saját feldolgozásunknak saját ritmusa van. Az önismeret fejlesztése abban segíthet, hogy tisztábban lásd a saját érzéseidet és határaidat. A boldogságról és lelki békéről szóló cikkben arról is írok, miért lett számomra fontos a történésekhez való viszonyunk.
Hogyan próbálhatod ki a megbocsátást segítő önreflexiót?
Vishen Lakhiani megközelítése nyomán.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy amit veled tettek, az rendben volt. Azt jelenti, hogy többé nem engeded, hogy ez a sérelem meghatározza a belső állapotodat. Ez a gyakorlat ahhoz adhat kiindulópontot, hogy fokozatosan enyhüljön benned a harag, és tisztábban lásd, mire van szükséged a továbblépéshez.
A megbocsátáshoz való viszonyunk is formálódhat. Adj időt magadnak; a gyakorlatnak nem kell azonnal megkönnyebbülést hoznia.
Hogyan készülj fel a gyakorlatra?
Készíts egy listát azokról az emberekről, akik – érzésed szerint – fájdalmat okoztak neked. Lehet ez egy konkrét személy, egy múltbeli helyzet, vagy akár egy rendszeres, ismétlődő élmény.
Ez nem mindig könnyű. Légy gyengéd magaddal. Adj időt. Amikor készen állsz, válassz ki egy könnyebben kezelhető személyes sérelmet a listáról, és kezdd el a gyakorlást.
Hogyan teremtsd meg a belső teret?
Ha jólesik, hunyd le a szemed. Röviden idézd fel azt a pillanatot, amikor a fájdalom vagy igazságtalanság megtörtént, és nevezd meg, mit éreztél. Csak annyira közelíts az emlékhez, amennyire most kezelhető számodra.
Hogyan adhatsz helyet a haragodnak?
Gondolj arra, amit ez az ember tett veled. Ismerd el azt a haragot, csalódottságot vagy fájdalmat, amit akkor éreztél – és figyeld meg, mire lenne most szükséged. Ha túl intenzívvé válik, szakítsd meg a gyakorlatot, és térj vissza a jelen környezetedhez.
Hogyan közelíthetsz az együttérzéshez és a továbblépéshez?
Ha készen állsz rá, most újra lásd magad előtt az illetőt – de ezúttal próbáld meg együttérzéssel nézni rá. Tedd fel magadnak a kérdést: Mit tanultam ebből? Miben formált ez engem? Mire tanított a helyzet, amit másképp talán soha nem tanultam volna meg?
Hagyd, hogy a harag enyhüljön – akkor is, ha csak egy kicsit. Hunyd le újra a szemed, és maradj ebben az érzésben még egy-két percig.
Ha most még nem fér bele az együttérzés vagy nem találsz tanulságot, maradhatsz annál a kérdésnél is: mi segítene ma jobban vigyázni magamra?
Összeegyeztethető a megbocsátás a határhúzással?
Ez a gyakorlat nem arról szól, hogy felmentsd a másikat. Nem jelenti azt, hogy újra bizalmat kell szavaznod neki. A megbocsátás nem zárja ki a határhúzást – sőt, néha épp az segít benne.
Ha bűncselekmény történt, annak következményekkel kell járnia, és az igazságszolgáltatásnak is helye van. De a belső szabadság – az, hogy a fájdalom nem emészt fel belülről – sokszor időt, támogatást és több lépést igényel. A megbocsátás senkivel szemben nem követelmény.
Súlyos vagy ismétlődő bántalmazás, traumatikus emlékek esetén a feldolgozáshoz érdemes szakember segítségét kérni.
Mivel támogathat a Soluna, ha több figyelmet adnál magadnak?
A Soluna önismereti és vezetett meditációs anyagai alkalmat adhatnak arra, hogy megállj, és figyelmet szánj annak, ami benned zajlik. Kereszti Zsófi Az önismereti rutin művészete című anyaga abban segít, hogy ennek rendszeres helyet találj a napjaidban.
