Ha addig tervezel, amíg már el sem kezdesz semmit, könnyen a saját elvárásaid tarthatnak egy helyben. Egy tökéletlen első lépés megmutathatja, merre érdemes továbbindulnod.
Újra és újra előkerül egy láthatatlan fal, ami sokunkat megállít: a túlgondolás és a tökéletesség hajhászása.
Ismerős az az érzés, amikor addig elemzel egy helyzetet, addig várod a „tökéletes pillanatot” vagy a „hibátlan tervet”, amíg végül teljesen megbénulsz és el sem kezded?
Én is pontosan tudom, milyen ez.
Amikor annyira bizonytalan vagy abban, hogy mi a helyes irány, annyira félsz, hogy rossz döntést hozol, vagy még nem vagy elég jó, hogy végül egyáltalán nem lépsz semerre.
Mit jelent itt a perfekcionizmus? Azt az elvárást, hogy csak hibátlanul érdemes csinálni valamit, és csak akkor szabad elindulni, amikor már minden feltétel adott. Ilyenkor a magas mérce megnehezíti a próbálkozást, ahelyett, hogy segítené a munkát.
Miért halogatsz akkor is, ha fontos neked, amit el szeretnél kezdeni?
A túlagyalás egy trükkös dolog: elhiteti veled, hogy dolgozol rajta, miközben valójában csak egy helyben toporogsz.
A tervezésnek van értéke. A fordulópont az, amikor már új információ nélkül ismétled ugyanazokat a kérdéseket, és minden válasz után találsz még egy feltételt, amit a kezdés előtt teljesítened kellene. A bizonytalanság vagy a hibázástól való félelem ilyenkor könnyen megállíthat.
A perfekcionizmus és a halogatás kapcsolata kutatásokban is megjelenik, de ebből nem következik, hogy minden halogatásnak ugyanaz az oka. Érdemes a saját helyzetedre ránézned: mi az, amitől éppen tartasz? Az önismeret fejlesztésének első lépései ebben is adhatnak kapaszkodót.
Hogyan indulj el, ha még nem tudod biztosan, mi fog működni?
Azt hisszük, a jó eredményekhez hibátlan tervre van szükség. Pedig sok kiváló eredmény mögött rengeteg tökéletlen lépés áll. A belépőjegy a változáshoz gyakran maga a cselekvés, még akkor is, ha az esetlen vagy lassú.
Abból tudod kitapasztalni, mi működik számodra, hogy kipróbálod, majd megnézed, mire jutottál.
Csak csináld. Lépj. Kezdd el. Jelenj meg. Az új szokások, az új gondolkodásmód és az új határok a mindennapokban kapnak formát. Egy első próbálkozás után már konkrét tapasztalatból dönthetsz arról, mit szeretnél másképp.
Ha a próbálkozástól is visszatart a bizonytalanság, a komfortzónáról és fejlődésről szóló cikkünk segíthet vállalható méretű kihívást választani.
Mit tehetsz ma, ha kevés az időd vagy az energiád?
Theodore Roosevelt önéletrajzában egy Squire Bill Widener által idézett gondolatot emel ki: „Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy.”
Ahogy haladsz előre ezen az őrült kalandon, amit életnek hívunk, lesznek napok (talán pont a mai is ilyen), amikor teljesen tehetetlennek érzed magad. Amikor nem látod a tiszta utat, és úgy érzed, képtelen vagy lendületbe jönni.
Ezekben a pillanatokban megpróbálhatod azt keresni, mi fér bele ma. Megteszed, amit ma meg tudsz, azzal, amid van.
Ha kell, csak annyit teszel, hogy felkelsz és lefőzöd a kávét. Vagy felveszed a sportcipőd, még ha csak 10 perced is van mozogni. Vagy leírod az első mondatot abból a nehéz e-mailből.
Az első lépés legyen annyira konkrét, hogy tudd, mikor végeztél vele. A „foglalkozom az egészségemmel” helyett például: „ma tíz percet sétálok”. Ha rendszerességet szeretnél belőle, az apró lépésekre épülő szokásépítés adhat hozzá keretet.
Hogyan kezdj hozzá, ha folyton tökéletes teljesítményt vársz magadtól?
A Soluna Platformot is arra a szemléletre építettük, hogy a gyakorlatok a valódi napjaidba illeszkedjenek. Egy széteső napon tíz perc mozgás vagy egy rövid meditáció is lehet vállalható kezdés.
Ne gondold túl. Tedd meg a legkisebb következő lépést. Ha ehhez támogató térre van szükséged, a Solunán meditációs, mozgásos és önismereti tartalmak közül választhatsz. Keress egy rövid gyakorlatot, amelyet ma is el tudsz kezdeni.
Cselekedj bátran és tökéletlenül!
